Svájc

Elmentünk zürichi autókiállításra, ez egy ilyen kisebb, de azért 4 szintes show. Az alsón a tuning dolgok, a felsőn meg a Volkswagen, azt kihagytuk, úgyhogy csak két szintet kellett bejárni. Kis tömeg volt, utolsó nap, feljött bennem a régi BNV-s nosztalgia, amikor gyerekként több szatyornyi reklámfüzetet gyűjtöttem. Most is vadásztam a repicuccokra, de egy cukorkán és egy nagy, ámde mégis csúnya Corvette-plakáton kívül más nem sikerült.

Teljesen oda vagyok a kajaszínű autókért. Elsőnek egy pici, hozzám illő, aranyos Lancia Ypsilontól ragadtattam el magam, gyönyörű barackszíne volt, illetve leginkább a narancsos krémtúrót jutatta eszembe. Belül az ülések is finom narancsosak, és az egész nagyon édi. Egy ideje hasonló okokból amúgy a Smartot is kedvelem, mert abból van banánzöld színű. Igazából lehet, hogy ezt rosszul mondom, arra a színre gondolok, ami az éretlen, zöld banán színe, halvány, kicsit sárgás, de lehetne pisztáciazöldnek is nevezne, azt hiszem, az a jobb szó rá. Csak a pisztáciát nem lehet a héja miatt úgy zabálni, úgyhogy maradjunk a banánnál. Szóval eddig a Smartnak volt ez az előnye, hogy az egyik legkedvencebb színemben gyárt ennivaló kis járgányt, de amit ma láttam, az minden képzeletet felülmúlt. BANÁNZÖLD LAMBORGHINI!!! (Vagy pisztáciazöld..) Már a tavalyi genfi autószalonban is odavoltam a fehértől, hogy végre nem csak sárga van, de hogy világoszöld!!! Nyammm!!! Nyalnivaló autó, nagy, gyönyörű, nagyon állat. (Sajnos a képen nem jönnek ki a színek jól). Kész. Ilyet akarok!

Amúgy még pár nagyobb kocsi tetszett, a mérete, tágassága miatt, a H3 cool volt, bár Hummernek kicsi, szóval nem értem a koncepciót, és a Cadillac Escalade volt még nagyon jó, középen extraszéles doboz, mellette még külön két karfa is elfért, hátul 3. sor ülés lenyitható.