Köd előttem, köd utánam... Néhány napot átutazóban Svájcban töltöttünk, olyan ismerős, otthonos volt minden, mintha el se jöttünk volna. Rapperswil közelében aludtunk, így onnan kerestem valami könnyű, olcsó, kompromisszumos, de azért szép, magas hegyet kirándulni, s így végül Braunwaldba mentem el vonattal és "funicular railway"-jel, ami olyan, mint a budai sikló. Csak a felső állomása 1300 m. magasan van, ott található a falu, amelyet - úgy tudom - kifejezetten turisztikai célokra hoztak létre, többségében szállodákból, éttermekből, boltokból áll, és az ott dolgozók lakják. Rendes úton nem is közelíthető meg, így utcáit traktorok és szekerek járják csak, autók nem.
A fogaskerekűből még lelátni, a libegő viszont a ködbe veszik.
Főleg a téli síszezonra pörög fel itt az élet, két felvonóval lehet 1500, 1900 m. környékére feljutni, és onnan leszánkázni. Most kimondottan borús, ködös idő volt, és nulla hó, így én voltam az egyetlen turista fent. Kísérteties volt, a két méteresnek sem mondható látótávolságban kóvályogni a falun kívüli erdőkön, mezőkön, miután pont ebédidőben értem fel, amikor még a közért is zárva. :) A felvonó se ment, csak ha utas is van, de velem nagyon rendesek voltak (vagy nem is volt kedvük beindítani), mert mondták, hogy fölöslegesen mennék fel, ott is köd van. Egyébként, szép időben látni a hegyeket is jól, és amúgy is csodaszép kirándulóhely ez, hó nélkül is, de nekem még így gyönyörű volt.
A jobboldali a városháza, meg ilyen aranyos tűzcsapok vannak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.