Svájc

Megjelent az ovomaltine szelet sötét verziója, ami egyfajta csokiszeletté préselt kakaópor, illetve abból most a dark. Eredetileg egy maláta-italról van szó, abból lesz kristályszerű, ropogós valami.. A csokiszeletnek álcázott darab kicsit egyhangú és száraz, ez a sötétebbik…

Megkóstoltuk, ha már itt volt a szekrényben. Finom, igényes csoki, vékony, virágmintás, természetes anyagokból. Ajándéknak is remek, mert talán kevésbé ismert, mint a Lindt-félék, méltó a svájci csokik jó híréhez, és szép.

Az ünnepek után aztán a szezonális édességek maradékait féláron rakják ki, ilyenkor veszek néha ezt-azt, hiszen nem olyan nagy baj, ha egy finom csoki hóember vagy tojás alakú. Ez a Kambly keksz is így járt, fajéjas töltelékkel, finom, elég édes, csak módjával.

Szép, domború, finom.

Egy cukrászda kirakatát megbámulni is már veszélyes dolog, de a luzerni városnézés során felfedezett Bachmann cukrászda ennél durvább eszközökhöz nyúlt (kalapács, fogó:), az ajtóba egy álvánnyi színes prospektust raktak ki, olyan vastag tortafüzeteket, mint egy utazási iroda…

A síma csokiskeksz is finom (choc midor, a migrosból), de ebben négercsókos a töltelék.

Mai csokitesztünk: a pisztáciás Lindt túl édes, a Camille Bloch csoki mousse noir túl keserű.

A világ egyik legnagyobb édesipari cége, a Barry Callebaut zürichi laboratóriumában a kutatók megtalálták a csokoládégyártás Szent Grálját: a csokit, ami nem olvad meg az emberi kéz melegétől.

Egész jó, rosszabbra számítottam a csicsás csomagolás láttán... Talán kicsit édesebb a kelleténél.

Sok furcsa csokinyulat árulnak most a Globusban, pl. japánt.