Svájc

Tavaly rekord sok, 72 esetben vették vissza a svácji állampolgárságot arra méltatlan külföldiektől. Az egyik legújabb esetben egy török férfinak kellett visszaadni a piros útlevelet, miután kiderült, hogy bigámista. Még '82-ben vett el egy svájci nőt, akitől gyereke született, és 2003-ban kapta meg az állampolgárságot, mindeközben pedig hazajárt törökországbeli nejéhez, akitől szintén vannak gyermekei. Svájci állampolgárságot 3 év svájcival levő házasság és 5 év legális tartózkodás után adnak, és sok esetben a be nem vallott, további feleségek miatt kellett visszavonni az engedélyt. A többi alkalommal pedig bűntények napvilágra kerülése okán. [via 20min]

Mikor Svájcba költöztünk, valahogy egyátalán nem hiányoztak a hazai ízek, a karácsonyi mákosbeiglit felfaltam, néha "rendeltünk" túró rudit, és ennyi. Nem gondoltam volna, hogy Svájcból aztán pont a kaja fog ennyire hiányozni, na, meg a hegyek és a fenyők. Meg a tisztaság, a pontos vonatok... De most maradjunk a termékeknél. Sajnos a repülős súlyhatár miatt csak korlátozottan pakolhattam be, végül az abszolút kincseim a migros relax teái lettek és pár üveg ovo crunchy cream. Meg egy-két csoki, de az nem olyan fontos.

Nem tudom, miért volt az a képem Amerikáról sokáig, hogy itt minden van. Az igazság, hogy minden lehetne, ha volna rá kereslet, de nincs. Így svájci gourmet-bolt sem vár. Eddig a következőket találtam: Lindt csoki van mindenütt, saját márkaboltokkal. (Nem olcsó.) Van egy zürichi édességbolt is, a Teuscher (nagyon drága). Egy-két elit üzletben akad Toblerone. A Favorit lekvárokat (és egy másikat) általánosan lehet kapni (érdekes, mert Svájc nem egy nagy gyümölcstermesztő). Az Emminek van itteni gyára, de mivel az amerikaiak totál kalóriaparásak, itt minden tejtermék, joghurt ki van herélve, Ö%-os zsírtartalom stb. Ez volt az utolsó reményem, hogy talán a svájci nem, de az is elég híg lett, s még így is a skála élén van, mert legalább az íze és az állaga jó (a helyiek főleg utóbbin buknak még el). Elvileg akad egy-két étterem is, amelyeket nem próbáltam, mert főleg fondűvel várnak. Plusz épp tegnap láttam egy Switzerland nevű kacat- és kakukkosóraboltot egy faluban, amin a bajor és az osztrák zászló díszelgett, gondolom, ez innen nekik mind belefér.

Azon viszont jókat szoktam mosolyogni, amikor a menetrendszerinti idő után 5 perccel rendszeresen bemondja a vasúti hangosbemondó, hogy a vonat időben van, "on time".. :) Jobb helyeken ilyenkor kérnek elnézést, hogy késik. Miután már előre szóltak.

Búcsúzom Svájctól, az utolsó napokban ezért ismét felmentem a Jungfraura, amely magát szerényen a "Top of Europe" címmel illeti, és 3571m magasan lehet lenézni róla. A Berni Alpokban található hegy maga 4158 m magas, de a vonat és a lift odáig nem visz :) Most elárultam, hogy nem vagyok alpinista. Kezdjük a vonattal. Igen drága, egy halbtax - félárúsító bérlet - szinte már meg is éri miatta, úgy volt nekem 80 frank Lauterbrunnenből. Akinek viszont lehetősége van (2x) ennyit kicsengetni (van fent egy órabolt is:), annak meg fogja érni a látvány. A Jungfraujoch állomása Európa legmagassabbika, 3454 m-en, a hegy gyomrában található, a vasút egyébként is részben ott halad, Kleine Schneidegg falujától, ahol át kell szállni.

Egy medvebocs vízbe esett...

Ezt jó pár éve fotóztam, szerintem vicces kiírás, a repülőteret körülvevő kerítésen:

Fotózni: igen. Rácsot kivágni: nem.

Jön a tavasz, jön az eper, és ez a jellegzetes, svájci minisüti, amit szinte mindenhol kapni az országban. Nem tudom, mennyire helyi találmány, mert annyira egyszerű kompzíció, de igen elterjedt, az biztos. Egy keksz-jellegű tálkában vaníliakrém tetején eperdarabok, kis hab.

A tálkát készen is lehet kapni, nem tudom, hogy készül a tésztája, viszont keresés közben találtam még egy csomó sütireceptet az egyik svájci pékség oldalán, ajánlom. :)

Elérkezett a svájci életünk - jelenlegi - vége, de azért a blogot még nem kell temetni. Ha bármi jön, ami a témába vág, vagy ami eszembe jut, megírom. Addig is, ez alkalomból megpróbálok valamiféle szubjektív összefoglalást írni az itt töltött évekről.

Rice, Rice, Beatrice, hórukk!

Néha járnak errefelé magyar zenekarok, jellemzően inkább a nemzetközi színtéren is ismert, vagy globálisabb produkciók (2001-ben Aurórán, 2005-ben Kiss Forever Banden voltam), a Ricsét most a magyarok hívták... Beszámoló, videó a fenti linken.

Egy üzlet kirakatában fotóztam ezeket a furcsa porcelánteheneket, aztán utánanéztem a cetlik alapján... Minden évben más-más városban van egy Cow Parade, 2006-ban Budapesten is volt. Maga az ötlet, hogy tehenes műalkotásokat állítsanak ki, Zürichből ered, ahol 1998-ban tartották, majd sok más város is követte a mintát, tavaly pl. Lima (Peru), Hongkong... Majd megjelentek a másolatok, a medvésített városok (elsőként Berlin) stb. Gondolom, az utcákon látott, teljes méretű szobrok alapján készültek aztán ilyen kis, megvásárolható darabok (nem olcsók). Ajánlom még a korábbi, zürichi medve-, pad és virágcserép-parádét is, sok színes fotóval.

Szánkóval behajtani tilos :)