Felmentünk a hegyek közé, az Anniviers völgybe, ahol (állítólag) honfoglaláskori magyar falvak vannak, igazábol hunok, de 1-200 évvel ezelőttig még beszélték a nyelvet, szép hely. Allítólag itt minden völgyhöz külön szótárat adtak ki, olyan furcsán beszélik a franciát, gondolom,gondolom, az elszigeteltség miatt. Télen nincs is út. Mindenesetre a szerpentin húzos, nem értem a svájciakat, még csomó lapos hely van, miért kell nekik függőleges sziklafalakba utat, netán várost vájni. Durva volt, ahogy a keskeny út szélén pár száz méter fal lefelé, korlát nyema. Egy ilyen részen kellett lekanyarodnunk a szakadék felé egy beláthatatlan, min. 20 fokos lejtőn (volt az 60 is), sikítottam. A völgybe nem mentünk be, csak a szélén megnézni egy hidat:
A függőhíd az Anniviers-völgy elején, két hegy közt van a szakadék felett. Nem tudom, hány méter magas, de nagyon. Fogalmam sincs, hova vezet, mert a túlfelén sziklafal van, de azért átjárnak rajta, kivéve azok, akik inkább leugrálnak róla (bungee jumping).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.