Svájc

December 1-től változnak az utasforgalmi vámszabályok az EU-n kivülről befelé érkezők (pl. Svájcból Magyaro.-ra) esetében. A jelenlegi 175,– eurós vámmentes értékhatár az alábbiak szerint változik:

• Légi utas esetén a vámmentes értékhatár 430 euró lesz, amely 2008. december 1-től 31-ig 108.000 forintos, míg 2009. január 1-től december 31-ig 104.000 forintos limitet jelent.
• Légi utastól eltérő utas esetén a vámmentes értékhatár 300 euróra módosul, amely 2008. december 1-től 31-ig 75.000 forintban, míg 2009. január 1-től december 31-ig 72.000 forintban maximálja a behozni kívánt termékek értékét.
• 15 év alatti utas esetén a vámmentes értékhatár 150 euróra változik

Bevihető italmennyiség: 16l sör, 4l bor, 2l max. 22fokos (alkoholtartalmú) ital és 1l tömény.

Ez egy vaníliás-áfonyás túrókrém, elég finom. Tegnap voltunk a nestlé outletben, ahol a cég egyéb alvállalkozásainak termékeit (pl. findus) is árulják a gyár szélén (Rümlangban). Nem olyan feltűnően olcsó, de az tetszik, hogy van sok ipari kiszerelésű, vendéglátós csomag mirelit-kaja, cicomás zacsi helyett sima, 5 kilós nejlonban. Vettünk sok minirépát és sütőskiflit.

A változatlanság kedvéért beszámolnék egy újabb lindtcsokiról, ami jó. Félédes csokimousse és ribizlitöltet. Finom, egész könnyed, és a piros belső is jó, annak ellenére, hogy nem igazán tudom belefantáziálni a megadott gyümölcsízt. (klikk a képre)

(Glattzentrum)

A bevásárlóközpont mennyezetének ünnepi dekorációja finom utalás rá, hogy minek az oltárán hódoljunk.

Csokoládés kakaópor by nestlé, elég finom.

Jól esett most így, összefagyva, mivel hideg van, kicsit havas is. Egy-két üzlet (pl. Sihlcity) nyitvatart vasárnap is, már a karácsonyi vásár okán. Ott sikerült elkeverednem úgy, hogy közben lemerült a telefonom, és keresni kellett egy fülkét. Vagy 500 m. gyaloglásba telt, és nagyon ijesztő volt az egész, legalább 10 éve nem használtam nyilvános telefont, olyan volt, mint gramofonon dj-zni, pl. halvány fogalmam se volt, mennyit dobjak bele. Utána is csak sokadszorra ment, és ha nincs felírva a szám cetlire, azt se tudtam volna a lemerült készülék nélkül - ilyenkor jön csak rá az ember, mennyire ki van szolgáltatva a technikának. Végül sikerült. Utána vártam, hogy kidobja a visszajárót, de ott még nem tartunk.

Hol van már a tegnapi hó? (A füvön.)

Múltkor láttam egy csomó furcsa, különleges Lindt csokit a németeknél, amiből persze, a tengerisós volt a legfurább, amit meg sem mernék kóstolni. Viszont egy sor másikat igen, úgyhogy bevásároltam egy-kettőt, a többit meg csak lefotóztam. Csak felsorolásképpen ilyenek voltak: Koktélos csokik: caipirinha, epres margaritás, bellini és tequila sunrise. Étcsoki+mousse verziók: limetta-zöldbors, füge-karamell, cranberry, ribizli, gyömbér, áfonya-levendula, cseresznye-csili, citrom-bazsalikom. Csípősek: mangó-cayennebors, maraguja-jalapeño, gránátalma-chili, papaya-chili és feketeribizli-chili. Először a caipirinhás koktélosat próbáltam ki, de nem jött be, mert túl savanyú volt a lime-os töltet, igazán csak a bevonatot lehetett élvezni. A feinherber mousse émelyítő volt, a cayenne-mangó viszont legalább érdekes. Kicsit csíp, és annál is inkább a savanykás töltelék ízét elnyomó csoki a jó, szóval feledhető élmény. Tegnap este pedig a tequila sunrise koktélos csokicsíkot próbáltam ki, ez végre jó volt. A narancsos töltet jobban illik a csokiba, kellemes, és kicsit alkoholos.

A tegnap esti strandolás óta ráz a hideg kissé, bár egyébként is pocsék, szeles idő van, holnapra már mínusz jön. Jó volt azért, de van a Bad Zurzach-i badnak egy olyan része, ami kb. neutralizálja a termálvíz potenciális kedvező hatását. Ugyanis a négy kinti medencéből (csak az van), kettőbe kint mentünk át, bár az egyikhez bent is körül lehet menni, ám az, amelyikben körbe folyik a folyó, csak kintről érhető el. Ki kell hozzá mászni az egyik meleg vízből, aztán a vaksötétben (10-ig vannak nyitva), a hideg, vizes betonon a nulla fok körüli szélben áttipegni olyan 10 métert, bikiniben, vizes hajjal. Na, az kemény. Ettől függetlenül jó a hely, nappal van mindenféle wellnessmarhaság is, és a körülmények kellemesek. Csak még ilyenkor is tömeg van, sokan munka után csobbannak, meg sok idős jár át a szomszédos gyógyszállóból. A legjobb a max. 20 perces legmelegebb víz, ahol sosem tartom be az időt, és most is sikerült szabad bugyborékoló-fekvőhelyet találni. A belépő 15 körül van, adnak egy vízálló, számlap nélküli, piros karórát, vagyis belépőt, azt fel kell venni, kifelé leadni, és azzal lehet ki-becsukni a szekrényeket is. Van sok, jó hajszárító, a ruhaöblítős mosdókagylónál adnak nejlonzacsit, meg étterem stb. Szép a medencék világítása is, a gőzölgő felszín, és van egy magas torony is étteremmel.

Elmentem a berni konzulátusra új útlevelet kérni, mostanában nagy a dömping, bár azért belefér az össz. kétórás nyitvatartásba, egy irodaház 11. emeletén (de utálom a lifteket!). Utána a bahnhofra sétáltam, és az ottani hiltl-tibitsben ettem zöldségeket. A város nem egy nagy szám, pedig talán még csak 2x jártam be, mindenesetre megnéztem azért a zytglogget, amit, hiába fő turistalátványosság, nehéz lehet lefotózni, mert vagy 6 villamos- és trolivonal vezetékei kereszteződnek előtte. Sebaj, felültem egy vonatra megnézni egy új shopping mallt, a westside-ot. Szokásos, elszúrt svájci dizájn, nagy tér kihasználatlanul, kevés bolt, azok is szellősen, sokat kell gyalogolni, hogy a következőbe érjen az ember, mégis le lehet tudni az egész, nagy komplexumot 10 perc alatt. Van benne hotel és multiplex mozi is, mondjuk, a 3 emeletes könyvesboltban elidőztem, ahol volt Starbucks is. Utóbbiban vettem egy zacskó Christmas Blend kávét, most nagyon nyomják, finom. Az épület kívülről ilyen faborítású, látszatra, belül pedig szintén a ferde sarkok, rombuszok, x-ek uralják, a kék égre néző üvegtető alatt is hófehér gerendák vannak össze-vissza. Szerintem erőltetett már az ilyen művészieskedő dolog, egy csomó üres területet is okoz, meg olyan utcákat, ahova csak véletlenül téved valaki. Egyvalami tetszett, hogy önműködő tolóajtók nyíltak a vécéhez, az kéne mindenhol. Ja, meg még van az épületben egy uszoda/fürdő is, nagy csúszdával meg wellness. Az egyik végén be is látni az egyik szobába, mert szobákban van a víz, egy csaj épp kimászott a lépcsőn, miután észrevette, hogy a vásárlók figyelik..

Most először utaztam a távolba első osztályú, svájci vonaton, na, nem, mintha a másodosztály nem olyan lenne. Apró különbségek vannak, más a székek színe, a 2.-on nem állíthatóak, bár kényelmes a dőlésük, és néha, amikor tömeg van, itt még bőven akad hely, köszönhetően a drága jegynek (na nem, mintha a másod nem lenne borsos). Van külön bizniszkocsi, ahol konnektorok is vannak a lapotopolóknak, lent pedig (bár lehet, hogy minden kocsiban) tágas, kerekesszékes-wc. Utóbbiban természetesen viszonylagos tisztaság, öblítés, kézmosó és szappan és kézszárító van, tükör és borotva-konnektor is, bár nem tudom, milyen lehet zötykölődve vágni. Az ülések nagyon kényelmesek, és dönthetőek is valamennyit, az asztal kihajtható nagyobbra, és jár büféárus. Van külön étteremvagon is, drága kajás, terített asztalos résszel és büfével, ahol a lattét kaptam. Merthogy a vonat kétszintes. Csendben jár és pontosan. A nagyobb állomásokat és átszállókat általában több nyelven is bemondják (német, francia, angol), a többinél, illetve a kisebb vonalakon pedig a helyi nyelveken. Ez a francia-német országrész határán érdekes volt, hogy a következő állomásnál már váltottak - ki ide átmerészkedsz, tévedj el, vagy érts :)