Most először utaztam a távolba első osztályú, svájci vonaton, na, nem, mintha a másodosztály nem olyan lenne. Apró különbségek vannak, más a székek színe, a 2.-on nem állíthatóak, bár kényelmes a dőlésük, és néha, amikor tömeg van, itt még bőven akad hely, köszönhetően a drága jegynek (na nem, mintha a másod nem lenne borsos). Van külön bizniszkocsi, ahol konnektorok is vannak a lapotopolóknak, lent pedig (bár lehet, hogy minden kocsiban) tágas, kerekesszékes-wc. Utóbbiban természetesen viszonylagos tisztaság, öblítés, kézmosó és szappan és kézszárító van, tükör és borotva-konnektor is, bár nem tudom, milyen lehet zötykölődve vágni. Az ülések nagyon kényelmesek, és dönthetőek is valamennyit, az asztal kihajtható nagyobbra, és jár büféárus. Van külön étteremvagon is, drága kajás, terített asztalos résszel és büfével, ahol a lattét kaptam. Merthogy a vonat kétszintes. Csendben jár és pontosan. A nagyobb állomásokat és átszállókat általában több nyelven is bemondják (német, francia, angol), a többinél, illetve a kisebb vonalakon pedig a helyi nyelveken. Ez a francia-német országrész határán érdekes volt, hogy a következő állomásnál már váltottak - ki ide átmerészkedsz, tévedj el, vagy érts :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.