Rég nem emlékszem, hogy láttam volna gépet vagy embert havat lapátolni, mégis, ha leesik a hó, bokáig ér, 1-2 órán belül varázslatos módon eltűnik az utakról és járdákról, szépen, sebészi pontossággal a szegély mentén, semmi sár, latyak, taposás, csak a fehér hólepel, stop, száraz beton, stop. Azon tűnődök, talán az aszfaltba kevernek valami különleges anyagot...
A furcsa kampány ellenére a svájci nép hétvégén megszavazta, hogy az újonnan EU-ba csatlakozott román és bolgár munkások is jöhessenek dolgozni.
A svájci szavazók a hétvégi népszavazáson az Európai Unió új tagországaira, Romániára és Bulgáriára is kiterjesztették a svájci munkaerőpiacra való belépés lehetőségét. Hivatalos adatok szerint a szavazók 59,6 százaléka támogatta Svájc uniós szerződéseinek az új uniós tagországokra való kiterjesztését.
A bolgár és a román munkavállalókra csak fokozatosan terjesztik majd ki az uniós megállapodás hatályát. A következő hét évben, 2016-ig bevándorlási korlátozásokat rendelhet el Svájc, amiket utána további három évre meghosszabbíthat.
Kellemes meglepetés volt egy svájci zenekarra bukkannom a borító alapján, ami valamiért megfogott. Amazonon belehallgattam, és elég találó a leírásuk is, mely szerint az egyik legjobb zenekar, akikről sosem hallottál, pedig már sok éve játszanak. 1994-ben alakult a genfi post-hardcore, sludge zenekar, és kb. egy tucat lemezük jelent meg. Az experimentális hatású, zajokkal teli stílushoz képest egész hallgatható zenét játszanak. A Terraformer legutóbbi albumuk, 2005-ben jelent meg, azóta még egy remixlemezzel jelentkeztek. A Terraformeren 12 dal van, melyek címei - egy két kivétellel - városnevek. Pl. Kyoto, Seattle, Bollingen, Fallujah, Davos, Evian. A néhol sikitozós, hörgős ének miatt nehéz élvezni a mélyen szántó szövegeket, pedig parental advisory matrica is van a tokon. A földformáló lemezen világméretű bajokról énekelnek, politikai, gazdasági és környezeti problémákról. A hangulat ennek megfelelően kissé drámai, apokaliptikus. Az ihletésüknek része volt a 2003-as G8 találkozó is, amikor sok balhé volt a Genfi-tó környékén. A sötét, lassú, hangulatos számok közül legjobban talán a szöveg nélküli Solar Flare tetszett és a rövid, lírai Davos. Rétegzene :)
Myspace: http://www.myspace.com/unknut
Találtam egy svájci fametszetet az ideutazó magyarokról :) Az események egyébként az egyik határmenti (tán St. Galleni?) kolostor falán is meg lettek örökítve.
http://mek.niif.hu/01900/01992/html/index151.htmlSokadszor csalódtam a Sprüngli cukrászdában, pedig neves, patinás hely, és a minőségre sem lehet panaszom, de egyszerűen túl szépek a termékek, sokkal szebbek, mint amit ízben nyújtani tudnak. Sokszor túl édes, tömény is. Ma pralinékat vettünk, jó drága is volt, több, mint egy frank darabja, de legalább a fotózást élveztem, meg a sima, barna porgolyót.
Jól esett a téli hidegben strandolni egyet, megnéztük most belülről is a Bern közelében épült vásárlóközpont belsejében található élményfürdőt, ahol sok medence, pár csúszda van, meg spa és szauna és a szokásosak. Hasonlók viszonylatában kicsivel enyhébb, de drága a belépő, 2.5 órára 30, egy napra 45 frank, a rövidebb időt pedig félóránként 5-ért lehet hosszabbítgatni. Az üzletek folyosója végén már belestünk az egyik medencébe, a csúszdák zártak, és az épületen kívül futnak. A bejáratnál egy vízálló, karóra-kinézetű jegyet kapunk, ezzel lehet szekrényt zárni és akár vásárolni is a büfében, mivel kifelémenet is ellenőrzik, és akkor fizettetik ki a túlmaradást, fogyasztást, ami így nagyon praktikus.
Bent 5-6 medence van, szerencsére jó meleg vízűek, 35-38 fok. Egyikben egy kis sodrás van, a másikban zuhatag és felbugyogó víz, másutt masszírozó, erős vízsugarak, és az egész hely nagyon szépen van megvilágítva, csupa dizájn. Két kinti medence is van, ami így, a hófedte -10 fokban különösen vicces, de csak egy kis körre az, és nem vizes hajjal... Az egyik enyhén sós vizű, a hőmérséklet-különbség miatt vastag köd lepi, alig látni, szélén a lezárt, hófedte lépcsővel. A szaunás, keleties, extra-szolgáltatásos részekhez drágább jegyet kell venni, de egy gőzkamra alapáron is nyitva állt, ami nem olyan meleg, bár így is forró volt, viszont sűrű pára volt benne valami kis illattal. A büfében egy isteni narancsos kakaót ittam. Aztán rábeszéltem a páromat, hogy jöjjön egyet a vadvizi kanyonon, mert az vízszintes. Ehhez képest ez volt a legdurvább, nagy nyomással ömlő folyó, éles kanyarok, össze-vissza forgatott, a szélének dobált, és szinte a falnak csapott a végén. Kb. 4x végigmentünk rajta, aztán főleg csúszdáztam. Ezek már elég magasról jöttek, sajnos az idő nagy része ráment a lépcsőn felmászásra, pedig nagyon tetszettek. A családi, gumigyűrűs, szélesebb kanyargó is elég vadul ment, a végén felborultam, és telement vízzel a fejem. Az "emotion ride" nevű cső kanyargósabb, gyorsabb volt, keskeny, és színes, idegesítően villogó lámpák vannak benne végig. A legjobb a Black Hole, a fekete, nyugisabb lejtésű csúszda volt, amiben fényeffektek, kis lámpagyűrűk adtak űrutazás-élményt, a legszuperebb szakasza pedig az volt, ahol teljes vaksötétben vitt, ki tudja, merre.
Svájc és Európa egyes részein (pl. németeknél) is ünnepnap a holnapi, a Dreikönigstag, vagyis a Három Királyok napja, ami egyébként Vízkereszt is. Ilyenkor háromkirálykalácsot lehet kapni, amiben cukor és mazsola mellett egy figura is lapul valahol, és aki megtalálja (fogászatokon jól mehet a bolt ilyentájt), az nyeri meg pl. a mellécsomagolt koronát. Nemcsak itt szokás ilyet sütni, a franciák, angolok (King's cake), spanyolok is ismerik. (Recept)
