Svájc

Múzeumba mentünk. Valami svájci, történelmi fotókiállítás volt, 10 frank. Közvetlenül a zürichi főpályaudvarral szemben van, maga az épület és a parkja, mellette a folyóval, nagyon szép, főleg nyáron. Már voltunk itt egyszer 2001 körül, akkor nem győzött meg a tartalom, és most se igazán.

Nem tudom, hogy ez svájci módi-e (jellemző), vagy általános múzeumbetegség, hogy nagyon kicsi minden és kevés. A terem nagy, tágas, volt is tömeg és totyorgás, de a vitrinekben szinte alig volt valami. Legalábbis gyorsuló időnkben, a több száz wikipédia-cikk, netes képtárak és instant youtube-videók után már nem nagyon lehet egy repedt agyagköcsöggel lekötni. Volt egy szoba - semmi tematika nem volt szinte -, ahol többek közt egy olyan 1.5-2 méteres vitrinbe kiállítottak 3 csokisdobozt és egy csokipapírt (1906-os nestlé). Most, ha kiraktak volna egy egész tarka falat az elmúlt évszázad különböző márkájú, ízű, évjáratú papírjaival, akkor még mindig ott csorgatnám a nyálam, de így? Történelmi ruhák, cipők témában dettó, évszázadonként kiragadva egy-egy darabot.

A másik, hogy semmit nem lehet megfogni vagy kipróbálni, és sajnos a mai világban már nem poén nézegetni dolgokat, mert a neten sokkal többet lehet látni. A fotókiállítás pl. nonszensz, oké, hogy a szép eredeti, kb. 8 centis, régi, fekete-fehér képet teszik a falra, de nagyítsák már ki wazze, ha így nem lehet látni, hogy mi van rajta, akkor mégis mi értelme?! Pedig pont a részletekben van, ami érdekes, hogy hogyan éltek a régi emberek, mit tartottak a polcon, milyen volt a cipőjük. De itt inkább arra ment ki minden, hogy jópofa, dizájnos legyen az elrendezés és a folyosók, és kevésbé foglalkoztak a látnivalókkal szerintem. Akadtak amúgy még festmények, sok egyházi kép, szobor, néhány régi komód, látványos lovasszánkók, régi tárgyak és maradványaik. Aki nincs oda ezekért, annak javaslom, hogy inkább kívülről csodálja meg az épületet.