Szeretem a svájci postát. Olyan szép meg hangulatos. Meg pontos és mosolygós, vagyis egészen más, mint az otthoni, olyan, mint lennie kéne. Ráadásul sokkal többet találkozom a postással is, mert nem csak az értesítőt dobja be, hanem a levelet is, meg a csomagokat a kezembe. Utóbbiakat általában fiat ducato hozza, de van néhány smart is a flottában, illetve a hegyekbe sárga terepjáró, a városokban pedig egyre több az elektromos robogó. Pasim tegnap volt ilyen látogatáson a szortírozóüzemben, irigylem. Mesélte, hogy futószalagon mennek a levelek, és több leolvasó is nekifeszül az irányítószám-firkáknak. Aztán, ha végleg nem sikerül, akkor Churban van egy központi irányítószámleolvasó operátorcsapat, akiknek 1mp alatt kell a monitoron megjelenő képekről begépelni.. (mekkora egy pocsék meló). Megtudtam azt is, miért nem lopnak a postán azon kívül, hogy itt amúgy se szokás. A szortírizó terembe kapukon át megy mindenki, mindenütt csipes belépővel, és csak átlátszó táskát viehetnek be. Egy hosszú terem egyik végén bejön a levél, a másikon ki, a kamionba. A nemzetközi küldeményeknek pedig egy külön szoba van, állítólag rendes, felfegyverzett vámos állt ott. A kimenő ládákban már postásonként vannak dobozolva a levelek, sőt, a városon belül még sorba is vannak rakva az útvonal alapján, szóval nagyon meg van szervezve minden. Plusz - talán a régi postakocsik nyomán - van buszhálózatuk is, és a zöldfenyős, fehér havas hegyoldalakon marhajól néz ki a sárga jármű.