Svájc

A rendőrségi hírekben írják, hogy egy néni kirakta a tengerimalacát egy ilyen zöld ládába, amibe a kutyagumit gyűjtik a parkokban, némi szalmával. Valahogy (????) kinyomozták az elkövetőt - biztos vallatólámpa elé tették a kis rágcsálót, hogy árulja el -, és most eljárás folyik a nő ellen. Az áldozatot pedig állatmenhelyre vitték. Azt is írják, a folyamatban lévő nyomozásra tekintettel nem árulhatnak el többet. Gondolom, még ki kell kérdezni a környékbeli békákat, lepkéket is :)

Egy egészségmániás ismerősünk ajánlott Uster környékén egy útbaeső, falusi pékséget (itt), ahol helyben sütik egész nap a teljes kiőrlésű kenyeret. Este 9 körül még nyitva volt, egy kis ablakon át lehet benézni és rendelni, a termékek bizonyára nagyon minőségiek, de az áruk is komoly. Egy kisebb méretű, bár jó tömény, nehéz darabka 7, míg egy cipónyi fél 5 frankba kerül. Reggel megkóstoltam, nekem fanyar volt, de amúgy jónak tűnt, tele van mindenféle magokkal.

Nagy divat Svájcban, és különösen Zürich/Kloten környékén a reptéri zaj ellenes rinya. A környéken ingatlant vásárolók és bérlők felháborodva hisztiznek, hogy sok a gép, és zúgnak. Mintha ezen így meg kéne lepődni, 60 évvel a megnyitás után. Nem kötelező itt lakni. Szerencsére akadnak értelmesebb és jóhumorú emberek is, egy ideje egyre több autót látni olyan matricával, hogy "imádom a repülőgépzajt!" vagyis "I love Fluglärm", és csak a zürichihez tartozókból már 1725 tagot számláló group alakult a Facebookon. Egyik ötlettopikjuk szerint meg kéne tiltani a repülést a zaj ellen tüntetőknek, én ennyire nem vagyok szélsőséges, de valami józan ésszel kialakítható középútra szükség van. Egyrészt a reptér saját költségen nagyon profi ablakokat szereltetett fel a környékbeli házakban, úgyhogy nem annyira zavaró, másrészt pedig ez benne van a pakliban, hogy elhúz fent néha egy boeing. Meg azért van jó oldala is a dolognak, a nyitvatartó üzletek, elérhető szolgáltatások közelsége, a kitűnő közlekedési hálózat.

Mai csokitesztünk: a pisztáciás Lindt túl édes, a Camille Bloch csoki mousse noir túl keserű.

A világ egyik legnagyobb édesipari cége, a Barry Callebaut zürichi laboratóriumában a kutatók megtalálták a csokoládégyártás Szent Grálját: a csokit, ami nem olvad meg az emberi kéz melegétől.

Nem mindig hülyeség elolvasni a gépekhez mellékelt tájékoztatót :) Ma pl. rendőrségi üldözésben volt részünk a tavon, és majdnem megbírságoltak 300 frankra, mert 14 km/h-val mentünk sréhen. Még jó, hogy ráültünk a papírokra, így könnyebb volt letagadni őket.. és nézni kerek szemekkel, legközelebb vigyázok. Már éppen siettünk vissza a kölcsönzőbe a kis motorcsónakkal, amikor mögöttünk, a habjainkban jött egy másik, sötétkék csónak, inkább ilyen szögletes, halászverzió, nem a rendes, miniyacht-típus, először arra gondoltam, biztos ő is ugyanoda igyekszik. Aztán arra, hogy mi a fene, versenyzünk? Mi már amúgy is nyomtuk tövig, az meg csak jött, és azon aggódtam, hogy ha beelőz, majd egyből megkapjuk oldalról a hullámokat, és felborulunk akár. Aztán mikor utolért a szép kis polizei felirattal, már nem azon aggódtam. :) Licence, registration... még jó, hogy nem kellett feltett kézzel a motorháztetőnek állni terpeszben, bár az nincs is. Végül nem kellett neki igazolvány se, olyan bambán néztünk, hogy de hát mi csak ledobtuk a parton a horgonyt, aztán visszjöttünk bentre, és különben is, azt hittük, hogy a kölcsönjárműveket leszabályozzák a megengedett sebességre, hiszen nem kell hozzá hajójogsi se. Hát, két dolog van, ha vki errefelé csónakázni szeretne, az egyik, hogy az ábrán látható sávokban max. 10-zel lehet menni. Hogy azt honnan a francból tudja valaki egy ilyen csónaknál, amin nincs semmilyen óra, csak egy gázkar, nem tudom. A másik, hogy valamiért (miért?) tilos a parttal párhuzamosan haladni, a part mentén, és sréhen se, hanem, amíg be nem érünk onnan 150méterre, addig merőlegesen kell jönni. Na, meg honnan tudjam, hol a 150 m? Végül megúsztuk (úszás nélkül).

Az egyik jellegzetes, svájci termék, az Ovomaltine kakaó (malátaital), amiből ma már szinte mindent csinálnak, régen ismert volt Magyarországon is, a két háború közt, erről is tanúsködik a fenti üveg :)

Még egy érdekes virágtartót láttam a Manor előtt, műanyag palackok aljával díszítve.

Sertésszeletek "zürichi módra" tejszínes-gombás szósszal, röstivel.
A város éttermes-turistás utcájában (Niederdorfs.) ettem. Recept.